Figyelem, a nyugalom megzavarására alkalmas, személyes poszt következik.

Ismét eltelt egy év.

Nekem valamiért inkább a szeptember az év kezdete, nem a január.

Valószínűleg azért, mert szeptemberben születtem, sőt a vállalkozásomat is 4 évvel ezelőtt szeptemberben indítottam el.

Áldom a barátnőmet, a Jóistent és persze magamat, hogy kitaláltam, megtaláltam ezt a pont nekem való hivatást. 

Igen, nekem ez a HIVATÁSOM. Végre kimondhatom. 

... de nem volt ez olyan egyértelmű nagyon sokáig. 

Nagyon sokat gondolkoztam rajta, törtem a fejem, hogy mi legyek ha nagy leszek.

Tényleg sokat: éveket, SOK-SOK ÉVET!

Eredetileg ápolónőnek készültem és azt is végeztem. Sajnos hamar kiderült (még a suliban), hogy ez a munka egyáltalán nem nekem való.

Aztán hosszú évekig voltak különböző asszisztensi, adminisztrációs munkaköreim, ezeken a munkahelyeken sajátítottam el az Office programokat és a különféle céges adminisztrációt, ügyintézést. Ez már jobb volt, de nem az igazi. 

Aztán jött a vendéglátás: szerelem volt a javából. Itt sok időt töltöttem, de sok év után már nem elégítette ki a lelkemet és nem igazán láttam a jövőmet ebben a szakmában. (nem sok 50 éves vendéglátost ismerek)

Na innen jött az igazán sok vivódás, hogy mi legyek, mi az a munka-hivatás ami nekem való és kiteljesedhetek benne. Ami szerelem és szívvel-lélekkel bele tudom vetni magam. Ami a jövőm lehet, ha akarom.

Azt már tudtam, hogy nem igazán nekem való az alkalmazotti lét, szeretnék a saját magam ura lenni - megpróbáltam vállalkozni.

Elvégeztem egy ingatlan forgalmazói és értékbecslői tanfolyamot, hogy majd én ingatlanozom - nem lett jó. Nyitottam használtruha boltot - nem ment. Pár évre eltávoztam külföldre, hátha megtalálom a számításomat külhonban (Hollandia, Spanyolország), tippelhettek: nem volt jó. 3 év után hazajöttem.

Még mindig gondolkoztam! Elvégeztem egy  pénzügyi és számviteli ügyintéző tanfolyamot (magyarán: könyvelő), mert imádom a számokat, szeretek számolni és rendszerezni. Mérlegképes könyvelő szerettem volna lenni (az még plusz 1 tanfolyam), várandós lettem és megszületett a kislányom. Szóval a következő tanfolyam ugrott!

Miért és hogyan is lettem Virtuális asszisztens? VÉLETLENÜL! (tegyük, hozzá, hogy szerintem nincsenek véletlenek)

A barátnőm párja keresett segítőt a vállalkozásába (ekkor még GYES-en voltam). Úgy örültem, mint majom a farkának, hogy itthonról napi 1-1,5 órát dolgozhatok. Az együttműködés remekül sikerült. Egyre több feladatot kaptam és oldottam meg. mind adminisztrációs, mind szervezési téren. Kiderült, hogy az évek alatt szerzett tapasztalatokat, a megtanult és elsajátított tudást remekül tudom ötvözni és alkalmazni. Innen a "Nincs lehetetlen csak tehetetlen" mentalitásom. 

Menet közben pedig rengeteget tanultam (és tanulok most is). Nem mellesleg pedig a magam ura voltam és vagyok mint vállalkozó. 

Aztán egyre több és több ügyfelem lett és beindult a gépezet. 

Miért is írom mindezt? Mert most volt a szülinapom és ilyenkor mindig egy picit elgondolkodom és szentimentális leszek.  Mert én sem születtem vállalkozónak-virtuális asszisztensnek, MEGTANULTAM vállalkozónak lenni. Kitartással, rengeteg tanulással váltam sikeressé és nem mellesleg boldoggá, hogy végre megtaláltam a megfelelő hivatást, kihívást az életemben. 

Most végre a helyemen vagyok!

Szóval te se add fel! :)

Utóirat: valószínűleg azért sem találtam sokáig a helyemet és a számomra megfelelő hivatást, mert ez a szakma nem is olyan rég még nem is létezett.

Baráti üdvözlettel:

Hamvai Mária Mariann